Hitler legtehetségesebb páncélos tábornoka: Heinz Guderian [3.]

Szerző: Harmat Árpád Péter

Hitlernek több tehetséges tábornoka is volt: megemlíthető például Erwin Rommel, a sivatagi róka, az Afrika Korps legendás vezetője, Erich von Manstein, a Krím félsziget meghódítója, (és Harkov visszafoglalója), Hasso von Manteuffel, az ardenneki támadás hőse és Walter von Reichenau a Brüsszelt elfoglaló és Kijevbe bevonuló német tábornagy. Ám közülük is kiemelkedik Heinz Wilhelm Guderian vezérezredes (1888-1954) akiben a német páncélos hadviselés megteremtőjét tisztelhetjük. Zseniális hadvezérként, tehetséges stratégaként és kivételesen sikeres harckocsizó tábornokként, 1940 –ben képes volt alig néhány hét alatt térdre kényszeríteni a francia hadsereget.

guderian.jpg

Guderian egy porosz, császárhű katonacsalád tagjaként a Visztula parti Kulm városában született, majdnem Hitlerrel azonos esztendőben: 1888 –ban. (Hitler 1889-ben látta meg a napvilágot.) Az ifjú Heinzből nem is nagyon lehetett más, mint katona, hiszen felmenő is ezt a pályát választották. Guderian aktívan részt vett az első világháborúban, melynek végére százados lett és a páncélos hadviselés feltétlen hívévé vált. A két világháború között egyre feljebb emelkedett a ranglétrán: vezérkari tiszt lett, majd 1927-től őrnagy, 1933-ban ezredes, végül Hitler személyes környezetébe kerülve a páncélos fegyvernem első német szakértőjévé lépett elő. Hatalmas szerepe volt abban, hogy a Führer a hagyományos taktikát kedvelő és harckocsi-fejlesztéseket ellenző vezérkari tisztek, volt tüzérek (Blomberg, Fritsch, Beck, Brauchitsch, Halder) véleményeit mellőzve, támogatni kezdte a német páncélos erők kialakítását. 1935-ben Hitler már Guderiant kérte fel az első német páncéloshadosztályok létrehozására. A kiváló parancsnok 1938-ra altábornagy lett és a III. Birodalom harckocsizó erőinek főparancsnoka. (Közben 1937-ben megjelent a páncélos hadviselésről szóló könyve: "Achtung Panzer!" címmel.)

7_22tigris.jpg

Tigris harckocsi

A második világháború kitörésekor a lengyelországi hadjáratban aztán Guderian bebizonyította, hogy a szárazföldi hadviselésben a páncélosok jelentik a jövőt. Harckocsijai hetek alatt tiporták el a lengyel csapatokat, amiért Hitler a hadjárat végére lovagkereszttel tüntette ki. A lengyel hadjárat egyben meg is győzte a Führert arról, hogy valóban érdemes nagyobb erőforrásokat (pénzt) fordítani a páncéloserők fejlesztésére. Megkezdődött tehát az erős páncélzatú, 57 tonnás, 88 mm-es ágyúval felszerelt új nehéz-harckocsi, a Tigris (Panzer VI.) gyártása, melyből 1942 áprilisa és 1944 júniusa közt összesen 1355 darabot készített a német hadsereg számára a Henschel cég. Minden fronton megjelentek, a Volgától Afrikjáig. A Tigris lett a második világháború legfélelmetesebb fegyvere, ami abból is érzékelhető, hogy a nyugati szövetségesek körében valóságos legenda és babonás tisztelet övezte ezt a harckocsi-típust. (Bár valóban a legnagyobb löveggel és legerősebb páncélzattal rendelkezett - melytől messze elmaradtak az angol, francia, amerikai és szovjet tankok is - azért bőven voltak hibái is.)

guderian_hitler.jpg

Hitler tábornokai körében 1943 március 19-én Pomerániában (prémes gallérral Guderian, Hitler mögött Keitel)

Guderian sikerei csúcsán

A diadalmas lengyel hadjárattól Guderian a német hadsereg élvonalába került, népszerűsége meredeken emelkedett. A Nyugat-Európa meghódítását célzó villámháborús hadjáratban - mely Guderian karrierjének csúcsát és egyúttal a hadtörténelem máig legzseniálisabb akcióját jelentette – a páncélos hadviselés elismert szakértője hetek alatt győzte le a franciákat és érte el 1940 május 24 –re a LaManche csatornát. Ezzel gyakorlatilag kettévágta a Belgiumba szorult angol és francia erőket és tálcán adta át Hitlernek Nyugat-Európát. Guderian mesteri gyorsasággal, a korabeli hadviseléstől eltérő stratégiával aratott győzelmet, elnyerve társaitól a „Schneller Heinz” becenevet. Diadala után elnyerte a második legmagasabb rendfokozatot: vezérezredes (generaloberst) lett.

Guderian a háború folytatásában a keleti fronton harcolt, ahol a Führer megbízta Moszkva elfoglalásával. Ám az akció a váratlanul erős szovjet csapatok fellépése és az egyéb körülmények (időjárás, ellátmány, terepviszonyok ... stb) miatt kudarcba fulladt. Ráadásul a tábornok engedély nélkül adott parancsot a visszavonulásra, mert meg akarta menteni csapatait a szovjet bekerítéstől. Felettese Kluge nem állt ki Guderian nagyon is logikus döntése mellett, így a páncélos tábornok 1941 decemberében egy évre kegyvesztett lett Hitlernél és inaktivitásba kényszerült. Itt kell kiemelnünk, hogy Guderiant számtalan esetben próbálták befeketíteni a Führernél tábornoktársai, főként a sikereire és páncélos-szakértelmére féltékeny főparancsnokok, például a már említett Günther von Klüge vagy később Franz Halder (a szárazföldi erők főparancsnoka). Azonkívül az sem elhanyagolható, hogy Guderian egy kimondottan szókimondó, nyers modorú, kemény tiszt hírében állt, aki számtalan esetben megtette azt, amit rajta kívül csak nagyon kevesen: szembeszállt Hitler egy-egy döntésével és nyíltan kifejtette előtte ellenkező véleményét. Ugyanakkor Hitler elismerte Guderian szakértelmét (és nagy kedvencénél a szintén páncélos szakértőként nyilvántartott Sepp Dietrich SS-tábornoknál is nagyobb tudását.) 

wehrmacht_rendf.jpg

Guderian mellőzöttsége csak egy évig tartott, 1943-ban Hitler rehabilitálta és hadsereg-parancsnoki hatáskörrel kinevezte a német páncélos csapatok felügyelőjének. Ebben a minőségében "asszisztálta" végig az 1943-as és 1944-es nagy páncélos vereségeket például Kurszknál és az Ardennekben. Eközben javaslatait, - a páncélosok felesleges elherdálásának tragédiáját megelőzni akaró ötleteit - folyamatosan mellőzte a Führer. Végül mégis előléptették, és Guderian 1944 július 21-én elérte a legmagasabb beosztást: 8 hónapra (1945 március 28-ig) az OKH (Oberkommando des Heeres) azaz az szárazföldi erők főparancsnokságának vezetője lehetett. (Ezt a beosztást előtte Halder, majd Zeitzler töltötte be, utána pedig Krebs, Keitel és Jodl következtek a háború végén.) Feladati közé tartozott a Hitler elleni merénylet gyanúsítottjait elítélő bíróság vezetése is. 

guderian_megbeszeles.jpg

Guderian térképen mutatja Hitlernek az ardenneki hadjárat csapatmozgásait

Guderian bukása

A háború utolsó hónapjaiban Guderian és Hitler viszonya egyre feszültebb lett. 1945 -re egyre több és több kudarcot, vereséget szenvedett el a Wehrmacht, és ezzel együtt Hitler testi - szellemi leépülése is felgyorsult. A német határokhoz közeledő orosz és amerikai csapatok előretörésével párhuzamosan a Führer egyre több meggondolatlan és hibás döntést hozott. Ezek egyike volt, hogy egy komplett hadseregcsoport élére a katonai analfabéta Heinrich Himmlert nevezte ki. Döntése hátterében részben üldözési mániája állt, mely az életére törő merényletkísérlet óta hatalmasodott el rajta és mindenkivel kapcsolatban bizalmatlanná tette (egyedül Himmlerben tudott már csak megbízni). Másrészt a Führer egyszerűen Himmler hatása alá került és szinte csak rá hallgatott (az utolsó hónapokban alig maroknyi ember tudott csak Hitlerre bármi hatást gyakorolni.) Az SS -t vezető és 1944 nyara óta szinte korlátlan hatalmat élvező korábbi belügyminiszter sokkal inkább volt rendőr mint katona. Így kinevezése után hibát hibára halmozott, amit az ízig-vérig katona Guderian nagyon nehezen viselt. (Guderian tehetetlen volt Himmlerrel szemben.) Végül 1945 március 28-án egy megbeszélésen Guderian és Hitler egymásnak estek egy elfajuló vitában, melyben a Führer a német katonákat és tiszteket becsmérelte. Guderian védelmébe vette a vérüket áldozó harcosokat de Hitler hajthatatlanul degradálta a katonák erőfeszítéseit. Végül Jodl szabályosan kitaszigálta a teremből az önmagából kikelt Guderiant, akit aztán Hitler azonnal felmentett. Ezt követően a háború utolsó szakaszába lépett, megindult Berlin ostroma és a Führer 1945 április 30-án öngyilkos lett. Alig egy hónappal később, 1945 májusában Guderian amerikai hadifogságba került. A győztesek eleinte háborús bűnösnek nyilvánították, majd felmentették és az egykor jobb napokat látott, zseniális német tábornok szabad lett. Guderian 1954 május 14-én, 66 évesen hunyt el, nem sokkal azt követően, hogy befejezte Erinnerungen eines Soldaten című életrajzi művét.

Harmat Árpád Péter

logo_toriklub.jpg

2016.10.08.(18:25)