A "Fehér halál", a történelem legeredményesebb mesterlövésze [13.]

Szerző: Harmat Árpád Péter

A modernkori háborúk történetében különös szerep jutott a mesterlövészeknek: demoralizálták az ellenséget, likvidálták a tiszteket (ezzel csapást mérve egy-egy katonai egység vagy frontszakasz irányításra), megsemmisítették a kiemelten fontos, stratégiai pontokon szolgáló katonákat, őröket, futárokat és hírvivőket. A mesterlövészek a második világháborúban több fronton is bele tudtak szólni a harci események alakulásába . Közülük kiemelkedett például a szovjet Vaszilij Zajcev, aki a sztálingrádi csatában és a német Matthaus Hetzenauer, aki az ukrán fronton lőtt le nagy távolságból több száz ellenséges katonát. Ám még náluk is sikeresebb és eredményesebb volt, a számos rekordot tartó finn Simo Hayha, ismertebb nevén: „fehér halál” (ahogy a szovjet katonák hívták: belaja szmerty).

hayha1.jpg

Simo Hayha Kelet-Finnországban született, az orosz határ közelében, 1905-ben. Szülőfalujában, Rautjarvi -ban családjával együtt főleg mezőgazdasági munkákból élt, gazdálkodott. Szinte gyermekként elsajátította a puska használatát és éles szemének illetve biztos kezének köszönhetően kamaszként már sikeres vadász lett belőle. Később már sportlövő versenyeket is nyert Finnország szerte. Alig 20 évesen a finn hadsereg tagja lett és előbb őrvezetőként, majd tizedesként részt vett az 1939 november 30-án megkezdődő szovjet támadás megállításában.

A Szovjetunió ugyanis a második világháború kezdetén, 1939 őszén megtámadta Finnországot, hogy megszerezze tőle Karéliát, illetve a Hanko- és a Ribacsij-félszigetet. Az orosz agresszió azt követően indult meg, hogy Sztálin a Molotov-Ribbentrop paktum titkos záradékában (1939 augusztus 23-án) megegyezett Hitlerrel arról, hogy nem zavarják és akadályozzák egymás expanzióját. Az alku egészen 1941-ig „működött”, amikor Hitler felrúgta az egyezséget és váratlanul lerohanta a Szovjetuniót. (Barbarossa-hadművelet.)

A szovjet hadsereg finnek elleni támadását 1939-ben az egész világ néhány hetes hadműveletnek gondolta, hiszen a hatalmas szovjet hadsereg sokszorosan múlta felül – létszámban is felszerelésben egyaránt – a parányi finn haderőt. Ám a hadművelet óriási meglepetést hozott: a finnek közel 3,5 hónapon keresztül tudtak kitartani és az oroszok csak óriási erőfeszítések, illetve veszteségek árán tudtak felülkerekedni.

hayha2.jpg

Finn katonák, sítalpakkal

A finn sikerekben nagy szerepe volt Simo Hayha tizedesnek, aki a hadműveletek alatt összesen 705 szovjet tisztet és közkatonát lőtt le. Találatai többségét (mintegy 505 lövést) egy alig 100 napos időszakban vitte véghez, így naponta átlagosan 7 embert likvidált. A halálos és nagy távolságból végzett lövéseit egy Moszin-Nagant belsőtáras, ismétlőkarabéllyal végezte. Ez a fegyvertípus még 1891-ben lett rendszeresítve a cári hadseregben, Szergej Moszin fegyvermérnök tervei alapján, aki viszont a balga Léon Nagant középágytárát használta fel a karabély megalkotásához. Bár a fegyver fejlett optikai irányzékkal rendelkezett, Hayha ezt többnyire nem használta, részint a lencsén megcsillanó fényvisszaverődés miatt (mely leplezte volna búvóhelyét), részint hogy kisebb célpontot nyújtson az ellenséges mesterlövészeknek.

A sikeres finn mesterlövész ellen a szovjetek szinte semmit nem tudtak tenni. Hayha egymás után lőtte le legjobb orosz tiszteket, rendszerint hófehér ruhában a környezetébe olvadva, láthatatlanul. A rettegés hamar úrrá lett a Vörös Hadsereg katonái közt és „fehér halálként” kezdték emlegetni a finn mesterlövészt.

Közben azonban változott a fronthelyzet: a Carl von Mannerheim finn tábornok által létrehozott védvonal, mely a Finn-öböl és a Ladoga tó között húzódott, 1940 februárjában átszakadt és a szovjetek egészen Viipuri (Vyborg) városáig törtek előre (lásd lenti térképünket)

mannerheim.jpg

A Mannrheim-vonal. /Forrás: finnugor.elte.hu/

A finnek összeomlottak, de Sztálin is óriási veszteségeket szenvedett: a szovjet hadsereg becslések szerint legalább 400 ezer főt veszített, ennek majdnem felét halottakban. Az iszonyatos hidegben, gyakran -30 illetve -40 fokban vívott harcok, a méteres hóban történő küzdelem az egész "Téli háborút" a modern hadtörténet egyik legkeményebb viadalává tették. 1940 márciusára a felek kimerültek és mindenki valamiféle egyezségre vágyott.

A végső harcok során, 1940 március 6-án, nem sokkal a finn-szovjet béketárgyalások megkezdése előtt, egy szovjet katona eltalálta Hayha arcát (ellőtte állkapcsának bal alsó részét). Innentől a fehér halál nem szolgált többé a fronton, felépülése egészen a háború végéig tartott. Ám közben soron kívül hadnaggyá léptették elő.

hayha3.jpg

Simo Hayha a fejsérülése után és idősen

Hayha a második világháború után teljesen visszavonult a fegyveres szolgálattól és jávorszarvas-, illetve kutyatenyésztő lett. Nagyon magas kort élt meg: 2002-ben, halálakor már 97 éves volt. A fehér halál minden idők legsikeresebb mesterlövésze volt: sem Vaszilij Zajcev, sem Matthaus Hetzenauer, sem az iraki háború amerikai mesterlövésze: Chris Kyle (aki 2003 és 2009 közt 255 halálos lövést adott le arab terroristákra) nem tudott olyan eredményes lenni, mint Simo Hayha.

finn_haboru_terkep.jpg

Ami Finnországot illeti: a második világháború végén a Szovjetunió jelentős területeit vette el. A karéliai térségnek a Ladoga tavat övező részei mind Moszkvához kerültek, a határ így áthelyeződött. Ahol a téli háború zajlott, gyakorlatilag a Szovjetunióé lett.

 

Harmat Árpád Péter

 

2016.10.31.(11:44)