A II. világháború német hőse: Michael Wittmann, a páncélos legenda [14.]

Szerző: Harmat Árpád Péter

wittmann1.jpgA második világháború a szövetségeseknél és a Wehrmacht állományában is bővelkedett hősökben, tehetséges tisztekben és kiemelkedő hadvezérekben. A német hadseregben az alig 27 évesen híressé váló Michael Wittmann törzsőrmester (SS-Oberscharführer) képviselte a „mintakatona” és hősies példakép követendő alakját. Bár a Waffen-SS kötelékében harcolt, az egész német haderő ismerte és tisztelte nevét. Hogy miről volt híres? Többek közt arról, hogy a háború alatt, 1944 augusztus 8-án bekövetkezett haláláig mintegy 388 ellenséges járművet és ágyút semmisített meg, köztük 138 harckocsit. Ez lenyűgöző és kivételes teljesítmény még akkor is, ha tehetséges legénység segítette ennek elérésében. De hogyan is jutott idáig?

Michael Wittmann 1914-ben született Münchentől alig 110 kilométerre, egy bajor kisvárosban, Vogelthalban. Szülei gazdálkodók voltak, így fiúkat is annak nevelték. A kis Michael kamaszként apja mellett dolgozott a földeken és a jószágok körül. Később azonban ezt megunta és kapóra jött számára az 1930-as években bevezetésre kerülő Freiwiliger Arbeitsdienst (FAD) rendszere, mely állástalan fiataloknak biztosított munkalehetőséget. A nácik hatalomra kerülése után a FAD már a hadsereg előszobájává változott és átalakult  (új neve: RAD – Reicharbeitsdienst lett). Innen Wittman 21 évesen könnyedén kerülhetett a Wehrmacht állományába. Aztán jött az 1936-os esztendő és a katonai karrierre vágyó, náci eszmékkel szimpatizáló fiatalember belépett az SS –be. Az Anschluss (Ausztriával való német egyesülés) évében, 1938-ban már a páncélos-erőknél szolgált és mivel aktív elkötelezettséggel vett részt például a Szudéta-vidék megszállásában, 1939 tavaszára már szakaszvezetővé, SS-Unterscharführerré léptették elő.

wittmann4tankon.jpg

Wittmann Normandiában (forrás: Bundesarchiv, Bild 101l-299-1802-07, Foto: Sheck l 1944)

Michael Wittmann 1939/40 –ben valósággal „beleszeretett” a gépesített páncélos hadviselésbe és kezdetben a leichter Panzerspähwagen –ek (könnyű, géppuskás páncélkocsik), majd az önjáró lövegek, végül a könnyű és nehéz harckocsik megszállottja lett. A harcok kezdetén Lengyelországban és Belgiumban páncélos autókon, majd 1940-től a Balkánon önjáró rohamlövegeken harcolt. 1941-ben hihetetlen sikerei miatt, - melyeket Sturmgeschütz III. (közismertebb nevén: StuG III) parancsnokaként aratott számtalan ellenséges harckocsi és löveg megsemmisítésével – másodosztályú vaskereszttel tüntették ki.

Wittmann igazi hírnevét a keleti fronton szerezte, amikor a Barbarossa-hadművelet keretében, majd a későbbi harcokban is T-34 –es harckocsik tucatjait semmisítette meg. Már 1941 novemberében megkapta az elsőosztályú vaskeresztet és a törzsőrmesteri (SS-Oberscharführeri) kinevezést. Parancsnokai ekkor már tudták: Wittmann tisztként tudná leghatékonyabban szolgálni a III. Birodalmat. Az 1942-es esztendő második felében Bad-Tölz –ben elvégzett gyorsképzést követően hadnagyként (SS-Unterstumführerként) tovább szolgáló Wittman a 13. SS-nehézpáncélos századhoz került, ahol Panzer III –as harckocsit kapott. Régi álma vált ezzel valóra: igazi tankparancsnok lehetett. (A tüzérségtől, ahová ekkoriban az önjáró lövegek is tartoztak átkerülhetett a harckocsizókhoz.) Mindössze fél év elteltével pedig, 1943 júniusában egy Tigrissel jutalmazták eredményeit. Wittmann pedig bebizonyította, hogy nem érdemtelen a sok kitüntetésre: rögtön az első bevetésén 13 szovjet harckocsit és két vontatott löveget semmisített meg.

wittmann3tigrise.jpg

Wittmann a 205-ös toronyszámú Tigrisével

Közben a keleti fronton jelentős változások zajlottak: míg az 1941 június 22-én megindult Barbarossa hadművelet első 5 hónapja - egészen decemberig - folyamatos sikereket hozott a németek számára, addig az év utolsó hónapja kudarcokkal telt. Az oroszok 1941 december 5-én ellentámadást indítottak és a Wehrmacht elszenvedte első komolyabb vereségét. Ekkor Hitler taktikát váltott és a kíméletlenül hosszú szovjet frontnak csak a déli részére összpontosította a következő nagy támadást. Ezúttal  a célpont Sztálingrád lett. Ám a németek itt is vereséget szenvedtek, a szovjetek bekerítették a városban rekedt németeket és 300 ezer Wehrmacht katona veszett oda a Volga partján. 1943 -ban megkezdődött a németek folyamatos visszaszorítása a III. Birodalom határai felé. Ám a Wittmannhoz hasonló hősök miatt még ekkor sem veszett el teljesen a remény a német győzelemre. Heinz Guderian, a német páncélos fegyvernem atyja erős ellencsapásra készült.

A Wehrmacht ellentámadása 1943 nyarán Kurszk közelében indult meg, körülbelül 2000 harckocsi bevetésével. Ide összpontosították a III. Birodalom legkorszerűbb páncélosait: a Panzer III-as és IV-es tankok mellett Párducokat (Pz V.) és Tigriseket (Pz VI.) is. A hadművelet 10 napja alatt Michael Wittmann Tigris harckocsija 17 szovjet T-34 -es tankot tett harcképtelenné és 28 löveget semmisített meg. (Ezzel a keleti fronton összesítve már 30 kilőtt harckocsinál járt, ami egyértelmű rekordot jelentett.)

kurszk_csata.jpg

A kurszki tankcsata hadműveleti területe

Ám hiába volt rengeteg egyéni siker és a Párducok illetve Tigrisek magasabb színvonala, a szovjeteknek mindenből sokkal több volt. Kurszknál - miként az egész keleti fronton is - a mennyiség győzött a minőség felett. A szovjetek megnyerték a tankcsatát és újabb nagy erejű német ellentámadásra már nem futotta a Wehrmacht erejéből. (Egy évvel később, a normandiai partraszállás már arra kényszerítette a németeket, hogy megosszák páncélosaikat. Utolsó nagy harckocsi tartalékaikat 1944 végén az ardenneki és 1945 tavaszán a magyarországi, székesfehérvári ellentámadásban használták fel.)

Az 1944-es esztendő német szempontból már az összeomlást hozta a keleti fronton: a Vörös hadsereg őszre szinte teljesen kiszorította csapataikat a Szovjetunióból. Ám Wittmann egymaga is óriási veszteségeket okozott az oroszoknak, még ekkor is. További 58 szovjet harckocsit lőtt ki, így megkapta előbb a Vaskereszt lovagkeresztjét, majd a tölgyfalombokkal ékesített Lovagkeresztet. Mire 1944 tavaszán áthelyezték a normandiai partraszállás után kialakuló nyugati frontra, már főhadnagy lett (SS-Obersturmführer) és egy teljes páncélos századot bíztak rá.

Wittmann Normandiában is hihetetlen sikereket aratott: Caen közelében egy francia községben felderítést végző harckocsijával 27 brit harckocsit semmisített meg, melyek közt számtalan Sherman Firefly is akadt. Egységének további négy Tigrise és egy Panzer négyese pedig további 30 ellenséges tankot tett harcképtelenné. A község megtartásáért - mely alatt egyszer még harckocsit is kellett váltania - megkapta a kardokkal és tölgyfalombokkal ékesített Lovagkeresztet. Ezt a kitüntetést egyébként a 7 milliós német haderőben csak alig 160-an kaptak meg a háború 5,5 éve alatt. Wittmann nevét ekkor már Németország-szerte ismerték. Göbbels propaganda minisztériuma felkapta hőstetteit és az újságokban, rádióban terjesztette sikereinek hírét.

wittmann2.jpg

Hitler és Michael Wittman 1944. június 25-én (Bundesarchiv Bild 146-1989-099-15)

Michael Wittman végül Normandiában esett el, egész pontosan Caen városa közelében, mégpedig 1944 augusztus 8-án. Az összesen 8 Tigrisből álló egységével épp támadást indított, amikor brit Typhoon vadászgépek és Sherman VC Firefly harckocsik célpontjává vált. Nem tudni, hogy végül vadászgép vagy ellenséges tank találata okozta e, de Wittmann Tigrise aznap délben súlyos találatot kapott. Halálakor alig volt 30 éves. Hamvait Caen közelében, egy német katonai temetőben helyezték végső nyugalomra. 

A német haderő talán legsikeresebb páncélos parancsnokát valódi hősként tisztelte a Wehrmacht és az SS teljes állománya. Szinte minden német katona ismerte nevét, mely a küzdeni akarással és a profizmussal fonódott össze. Rossz oldalon harcolt ugyan, de katona volt és abból a legjobbak közül való.

Zárásul a többiekről:

pancelos_legendak.jpg

Harmat Árpád Péter

2016.11.03.(18:19)