A moszkvai csata (1941) - a 75. évforduló [22.]

Szerző: Harmat Árpád Péter

Épp 75 évvel ezelőtt, 1941 december 5-én indult meg a szovjet hadsereg nagyarányú ellentámadása a Moszkva elfoglalására készülő hitleri csapatok visszaszorításáért és a szovjet főváros felmentéséért. A történelembe "moszkvai csata" néven bevonult harc már 1941 október másodikán megkezdődött, amikor Adolf Hitler parancsot adott a Tájfun-hadművelet megindítására. De miért vallottak kudarcot a németek és miért lehetett sikeres a szovjet ellentámadás? Egyáltalán mi zajlott Moszkva alatt 1941 őszén és telén?

moszkvai_csata1.jpg

Németország 1933-tól teljhatalmú ura, Adolf Hitler már a nácik élettér elméletének első hangoztatásánál eldöntötte: a hatalmas orosz síkságot a felsőbbrendű német "faj" kezébe kell helyezni. Ám mivel a Szovjetunió lerohanása előtt a még a szomszédos Lengyelországot és a főellenségnek tartott Franciaországot (illetve vele együtt Nyugat-Európát) térdre kellett kényszerítenie, az oroszokkal időlegesen békét akart kötni. Időnyerés volt tehát a célja, amikor 1939 augusztus 23-án külügyminiszterével, Joachim von Ribbentroppal aláíratta a német-szovjet megnemtámadási szerződést. A történelembe Molotov-Ribbentrop paktum néven bevonult egyezmény megállapodás volt arról, hogy a Szovjetunió és Németország nem támadják meg egymást (ezzel mindkét fél időt nyerve a későbbi harcra), és titokban érdekszférákra osztják Kelet-Európát. (Hitler rátehette kezét Nyugat-Lengyelországra, míg Kelet-Lengyelország, a Baltikum, Besszarábia és Karélia az oroszoké lehetett.) 

Hitler és Sztálin valójában egyetlen percig sem hitték, hogy elkerülhető az országaik közti háború. Csak annyi volt kérdéses, hogy melyik fél kezdi a másik elleni harcot és pontosan mikor indulnak meg a csapataik? A körülmények végül úgy hozták, hogy Hitler lett az agresszor és a Molotov-Ribbentrop paktum aláírása után 22 hónappal, 1941 június 21-én vette kezdetét a küzdelem. A Wehrmacht 21. számú hadműveleti utasítása, mely a Barbarossa nevet kapta (jelentése: „rőtszakállú”, mégpedig a híres 12. századi Német-Római császár, Barbarossa Frigyes gúnyneve után) pontosan meghatározta a német támadás fő irányait. Ezek közül a középső, Moszkvát célozta. 

A moszkvai csata előzményei

A Szovjetunió határainak átlépése után, a nyári hónapok gyors és maradéktalan német sikereket hoztak. A Wehrmacht csapatok mindenkit meglepő tempóban tudtak előretörni, a Luftwaffe pedig a kezdetektől uralva a szovjet légteret, a földön semmisítette meg az orosz vadászgépeket és bombázókat. Már 1941 július 12 –én elesett Szmolenszk, majd szeptember 19 –én Kijev, október 25 –én pedig Harkov. Közben október 2 –án a németek Moszkva alá értek. Hitler úgy hitte, most már csak néhány nap (maximum pár hét) és Moszkva még a tél beállta előtt a kezére kerül. Megbízta Heinz Guderian tábornokot a "Tajfun hadművelet" végrehajtásával, azaz a szovjet főváros bevételével. A tábornok 77 hadosztályt "kapott" (és 1320 repülőgépet, illetve 2000 harckocsit) a Moszkva elleni támadáshoz. Guderian mellett a "B" hadseregcsoport vezetője, Fedor von Bock tábornagy felelt az akció sikeréért. Kettejükkel szemben Georgij Konsztantyinovics Zsukov tábornok állt, aki Sztálin teljes bizalmát élvezve megbízást és felhatalmazást kapott Moszkva minden áron való megvédésére.

moszvkaicsata_map.jpg

forrás: bibl.u-szeged.hu

Guderian úgy tervezte, hogy a Moszkvát ostromló erőket három részre osztja: a Panzergruppe 3 és 4 északról támad majd, a 2. páncélos hadsereg délről (Tula megkerülésével), a 4. hadsereg pedig frontálisan, nyugatról. A három erő, a tervek szerint felőrli a szovjeteket és Moszkva a tél kezdetére a németek kezére kerül. Ám Hitler és Guderian elszámították magukat: a német előrenyomulásokat mindenhol hamar megállították, majd a szovjetek mindenkit meglepő módon jelentős tartalékokat tudtak Moszkva alá vonni és komoly ellentámadást kezdeményezni.

A moszkvai csata kezdete

A Moszkva ellen induló német csapatokat először délen állították meg az oroszok Brjanszk-Orjol térségében (október 2-20), majd középen és északon is megtorpant a 4. német hadsereg és a 4. páncélos csoport. A problémát az október elején kezdődő nagy esőzések okozták, melyek sártengerré változtatták a vidéket. Az offenzíva azonban mégis folytatódni tudott, de rettenetesen nehéz körülmények között és elmaradva az eredeti ütemtervtől. November 7-re a németek már 50 km –re állomásozta Moszkvától. Közben a városban az oroszok Sztálin parancsára ugyanúgy megünnepelték dicső forradalmuk évfordulóját, mint máskor. A felvonulásról a katonák egyből a frontra mentek. A német előretörés végül 1941 november 15-22 közt érte el csúcspontját, amikor 25 kilométerre sikerült megközelíteniük a szovjet fővárost. Északon elesett Klin is, és a német vezérkar újra bizakodni kezdett. 

moszkvai_csata2.jpg

Német katonák Moszkva közelében, 1941 decemberében (Bundesarchiv Bild)

Ám közben a szovjetek 30 pihent hadosztályt irányítottak át a Távol-Keletről Moszkva védelmére. A németek ekkor Guderian parancsára összeszedték minden erejüket és november végén új támadást indítottak 1500 páncélossal. Segítette előretörésüket, hogy a korai fagyok újra járhatóvá tették az utakat. Ugyanakkor néhány nappal később beköszöntött a tél és november utolsó napjaiban már mínusz 20, december elején pedig mínusz 30-35 fokig csökkent a hőmérséklet. A két hónapja tartó német offenzíva december első hetére teljesen kifulladt: a nagy hidegben az elcsigázott katonák közül sokan megfagytak, a harckocsik, teherautók egy része használhatatlanná vált és számtalan fegyver teljesen tönkrement. A német hadvezetőség érezhetően nem készült fel a téli időszakba is elnyúló harcra. A hadfelszerelés és ruházat legalábbis a nyári illetve őszi viszonyokhoz igazodott. (A németek ugyanis bíztak Hitler optimizmusában és őszi vagy maximum ősz végi győzelemben reménykedve indították meg a Tajfun hadműveletet.) Amellett a Wehrmacht vezetők úgy hitték, hogy decemberre már az oroszok is hasonlóan súlyos gondokkal küzdenek és csak nagy nehézségek árán tudják tartani vonalaikat. Ám a valóság nem ez volt: december 5-re a folyamatosan érkező ázsiai, Távol-keleti csapatok miatt a szovjetek létszámfölénybe kerültek. A Szovjetuniónak mindenből komoly tartalékai voltak az Uralon túl, mely tartalékok képesek voltak megváltoztatni az erőviszonyokat. A nagy hideg pedig szintén nekik kedvezett, hiszen az orosz katonák hozzá voltak szokva a mínusz 30 fokos időjáráshoz (felszerelésük is a szélsőséges időjárási viszonyokhoz igazodott).

Moszkva felmentése

1941 december 5 –én a szovjetek 500 km –es frontszakaszon – vagyis a németek középső hadseregcsoportjának teljes hosszában - indítottak ellentámadást, Kalinytól Jelecig. Bár Hitler megtiltott minden fajta visszavonulást, a  szovjet offenzíva alig pár nap alatt 10 km –el, majd januárra 100 km –el nyomta vissza a német hadseregeket. A legsúlyosabb harcok Orjol, Vjazma, Vicebszk térségében zajlottak, majd február-március idején Rzsev környékén. A kudarc miatt a Führer leváltotta Heinz Guderian vezérezredest, sőt a korábban nagy kedvencnek tartott (és katonai zseninek kikiáltott) tábornok egy időre kegyvesztett lett. Ugyancsak menesztették von Bock marsallt a "B" hadseregcsoport éléről (Később, 1942 nyarán véglegesen nyugdíjazta Hitler.)

A németek rengeteg felszerelést, járművet, löveget voltak kénytelenek hátrahagyni, ami mellett megsemmisült 1300 harckocsijuk is. A legérzékenyebb veszteséget azonban élőerőben szenvedték el: 1941 második felében mintegy 750 ezer katonájuk lett harcképtelen (ennek egyharmada halott). A németek csak 1942 márciusára tudták úgy - ahogy stabilizálni a frontvonalat. Hitlernek két dolgot is tudomásul kellett vennie: egyrészt, hogy a III. Birodalom nem képes az egész szovjet fronton az egyidejű előretörésre, másrészt muszáj bevonnia szövetségeseit egy későbbi újabb offenzíva megindításába. A tanulságok levonása után a Führer a déli frontszakaszon a Don-Volga térséget (ide értve Sztálingrádot is), illetve a Kaukázust választotta új célpontul és olasz, román, szlovák, illetve magyar erőket szólított fel az új hadműveletben való részvételre. 

Az új német támadásra azonban rányomta bélyegét a Wehrmacht első nagy veresége: a Moszkva alatt elszenvedett kudarc. Az addig legyőzhetetlennek tartott német hadsereg mítosza 1941 telén dőlt meg először, mégpedig azon a bizonyos napon, éppen 75 éve.

Harmat Árpád Péter

Ha tetszett a poszt, kövess bennünket a Facebook -on is! 

logo_toriklub_1.jpg

2016.12.05.(17:00)