Amikor hintapolitikát folytatottunk Hitler és a szövetségesek között [32.]

Szerző: Harmat Árpád Péter

Magyarország a második világháborút a náci Németország szövetségeseként, a Háromhatalmi egyezmény tagjaként és Adolf Hitler hódító politikájának egyik fő segítőjeként kezdte meg, mégpedig 1941-től fegyveresen és nyíltan is támogatva a német hadsereget. A magyar katonák 1941 április 11-től vettek részt a Jugoszlávia elleni harcokban, (bevonulva a Bácska-Bánát háromszögbe), majd két hónappal később (a kassai bombázás másnapján, 1941 június 27-én) Bárdossy László miniszterelnök hivatalosan is bejelentette a parlamentben, hogy hadiállapot állt be hazánk és a Szovjetunió között. 

hitler_kallay.jpg

Hitler és Kállay 1942-ben a Führer "Farkasodú" nevű főhadiszállásán (Lengyelországban)

Az 1941-es háborús évtől kezdődően Magyarország folyamatosan a harcok részese lett: először a 45 ezer főt számláló Kárpát-csoport indult meg az oroszok ellen -- 1941 július elsején átlépve a határt és őszre a Donyecig hatolva -- majd 1942 április 11-én a 207 ezres magyar királyi 2. honvéd hadsereg kezdte meg a frontra vonulást, hogy részt vállaljon a Sztálingrádig és a Kaukázusig való előretörést célzó "Kék hadműveletben" (Fall Blau). A két nagy támadás közt került a magyar kormány élére -- a Bethlen és Teleki köréhez tartozó és a túlzott német-orientációt ellenző -- Kállay Miklós.

Az akkoriban 54 éves, jogász végzettségű, korábbi földművelésügyi miniszter, (Bethlen Istvánhoz hasonlóan) ahhoz a konzervatív, lassú reformokat kedvelő nagybirtokosi réteghez tartozott, mely a legkevésbé sem támogatta Bárdossy harcias német-pártiságát. Kállay az óvatos külpolitika híve volt és ellenezte, hogy Magyarország fegyveresen is részt vegyen a náci Németország terjeszkedő harcaiban. Ám kormánya 1942 március 10-én történő beiktatása idején Kállay már semmit sem tehetett az ellen, hogy a magyar katonákat a Szovjetunió mészárszékeire küldjék. Ekkor már Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter és Wilhelm Keitel német véderő-főparancsnok (Budapestre látogatva) felszólították Magyarországot arra, hogy vegyen részt az 1942 júniusában induló új, német támadó hadműveletben. Horthyék pedig 1942 elején igent mondtak a Budapestre látogató német vezetőknek, márciusra pedig indulásra készen állt a második magyar hadsereg.

kallay_kormany.jpg

A Kállay-kormány 1942 március 10-én

A Wehrmacht 1941 végéig legyőzhetetlennek tűnt, majd a moszkvai csatában 1942 januárjára kíméletlen vereséget szenvedő német hadsereg visszavonulása szovjet főváros alól, sokakban rombolta le ezt az illúziót. A világ lélegzet visszafojtva várta 1942 nyarán, hogy merre fordul a háború "iránytűje": Hitler térdre kényszeríti Sztálint, vagy vereséget szenved a Volga partján és lassan maga alá gyűri a Szovjetunió.

A német világháborús vereség előjelei

A német hadsereg 300 ezer embert vesztett Sztálingrádnál és a magyar 2. hadsereg is odaveszett a Don partján. A hatalmas vereség (és veszteség) az egy évvel korábbi moszkvai kudarccal együtt alaposan megtépázta a Führer és a Wehrmacht legyőzhetetlenségi nimbuszát (szerte Európában és a világon). Ráadásul 1943 tavaszára más jelek is mutatkoztak arra vonatkozóan, hogy Németország elveszíti ezt a háborút: az amerikai hadsereg megjelent Afrikában (partraszállás Algír - Casablanca környékén) és 1942 novemberétől az Egyiptomból támadó britekkel együtt harapófogóba zárták Rommelt, aki 1943 tavaszára elvesztette Észak-Afrikát. Később az amerikaiak partra szálltak Olaszországban és Mussolini is megbukott (1943 nyarán). A német vereség előjelének minősült a keleti front összképe is 1943 tavaszán: a németeknek le kellett mondaniuk mind Sztálingrád, mind a Kaukázus megszerzéséről, sőt visszavonulóban voltak a Dnyeszter irányába, több tízezer négyzetkilométernyi területet feladva.

eu_frontok_1943.jpgMindezek tetejébe: a Hitler elleni nemzetközi összefogás egyre erősebbé vált. Az angolok és amerikaiak már 1941 augusztus 14-én összefogtak az Atlanti charta aláírásával, de ehhez később a szovjetek is csatlakoztak. Aztán beindultak az úgynevezett kölcsönbérleti szállítmányok is az 1941 március 11-én elfogadott "kölcsönbérleti törvény", a Lend-Lease Act alapján, tonnaszám juttatva az amerikai hadianyagot (teherautókat, hadfelszereléseket) az oroszoknak. Végül 1943 januárjában az afrikai Casablancában újra személyesen találkozott Roosevelt illetve Churchill, hogy megtervezzék és összehangolják csapataik támadásait Afrikában és Olaszországban (casablancai konferencia).

A hintapolitika

Horthy és Kállay egyaránt érzékelték a változásokat: látták, hogy a hitleri Németország megverhető és meg is ingott a keleti fronton, illetve hogy erős szövetség készül végső legyőzésére. Kállay a tanulságokat levonva konkrét lépésekre készült (Horthy hallgatólagos tudtával), melyet hintapolitikának nevezünk. A hintapolitika -- melynek során a magyar kormány látszólag Hitler hű szövetségese maradt, ám valójában már titkos tárgyalásokat folytatott a nyugati szövetségesekkel -- 1942 nyarán "érlelődött", de 1943 tavaszától lépett legfontosabb szakaszába. 

kallay_hintapolitika.jpg

Ettől az időponttól ugyanis a Kállay-kormány diplomatákat küldött semleges európai országokba (Svájcba, Svédországba és Törökországba), hogy azok találkozzanak a szövetségesek küldötteivel. A legelső kapcsolatfelvételt azonban nem politikus, hanem egy nemzetközileg is elismert magyar orvos, az 1937-ben Nobel-díjat kapott Szent-Györgyi Albert professzor létesítette, mégpedig 1943 februárjában, a törökországi Isztambulban. (A hírneves orvos a háború éveiben magyar ellenállási csoportok tagjaként céljának tekintette Magyarország háborúból való kiugrásának előkészítését. Isztambuli kapcsolatfelvételét a miniszterelnök tudtával tette.) Alig egy hónappal később Szegedy-Maszák Aladár, már mint profi politikus -- a külügyminisztérium politikai osztályának vezetője -- tárgyalt a britekkel Svédország fővárosában, Stockholmban. Végül 1943 áprilisában Barcza György volt londoni követ találkozott Svájcban az Egyesült-Királyság diplomatáival. Mindhárom tárgyalás központi témája Magyarország előzetes fegyverszünetének kérdése és háborúból való kiugrása volt azzal a magyar kitétellel, hogy a nyugati szövetségesek ismerjék el Magyarország 1941-es új határait (a két bécsi döntés, Kárpátalja és a Bácska-Bánát háromszög magyar területté nyilvánításával).

kallay_miklos_1.jpg

Kállay Miklós, hazánk 31. miniszterelnöke

A magyar-nyugati kapcsolat-felvételek hetedik hónapjában (1943 szeptemberében) a britek, Veress László isztambuli külügyi államtitkár közvetítésével üzenték meg Kállaynak az előzetes fegyverszünet feltételeit. Ezekben a legfőbb kérés az volt, hogy Magyarország csökkentse Németország támogatását, vonja ki katonáit a Szovjetunióból, majd forduljon szembe a Wehrmachttal, ha a szövetséges csapatok elérik határait. A magyar miniszterelnök 1943 októberében lisszaboni követe segítségével jelezte: elfogadja a feltételeket. 

A hintapolitika kudarca

A Kállay-féle hintapolitika (Kállay-kettős) 1943 novemberében feneklett meg, amikor a szövetséges nagyhatalmak vezetői -- Roosevelt, Sztálin és Churchill -- Perzsia (a későbbi Irán) fővárosában, Teheránban találkoztak Németország végső legyőzéséről tárgyalni. A konferencián megállapodás született arról, hogy a szövetséges nagyhatalmak egy Nyugat-európai front megnyitásával vesznek majd részt Hitler legyőzésében. Az egyezmény azt jelentette, hogy az első világháborús "forgatókönyvtől" eltérően 1944-ben nem létesült majd új front a Balkánon (mely Magyarországot elérhetné) és Kelet-Európa (hazánkkal együtt) a szovjet hadsereg harci övezetébe esik majd, vagyis a vörös hadsereg fogja onnan kiűzni a nácikat. Mivel ez egyértelműen Sztálin hatáskörébe helyezte a magyar kiugrás kérdését, a britek a további tárgyalásokhoz a szovjetekkel való kapcsolatfelvételt javasolták Kállaynak.

teherani_konferencia.jpgA teheráni konferencia (1943 november 28 - december 1.) 

Csakhogy minderre nem maradt már idő: Hitler 1943 tavaszán -- az Abwehr és a Gestapo információi alapján -- tudomást szerzett a magyarok titkos tárgyalásairól és elhatározta Magyarország megszállását. A Margarethe terv 1943 szeptemberében született meg hazánk német megszállásáról, de végrehajtására csak a következő év tavaszán, 1944 március 19-én került sor (miután Horthyt külföldre hívták). Ekkor több irányból, több hadosztálynyi német haderő vonult be a Magyar Királyságba Friedrich Foertsch tábornok vezetésével. A megszálló erők pontos nagysága nehezen határozható meg, mivel a németek (néhány kivételtől eltekintve) nem teljes hadosztályokat, hanem töredék egységeket, különböző harccsoportokat alkalmaztak.  Dombrády Lóránd 40-50 ezerre becsülte létszámukat (Hadsereg és politika Magyarországon 1938-1944.) A megszállással Magyarország 46 évre elvesztette függetlenségét.

Kállay Miklós a megszállás másnapján, a letartóztatására érkező SS különítmény elől még időben elmenekült és a Sándor-palotából a török nagykövetségre távozott. Kállay 7 teljes hónapot töltött menekültként a törökök védelme alatt, majd 1944 októberében önként hagyta el az épületet és megadta magát a nyilasoknak. Szálasi börtönbe vetette Kállayt, majd a szovjet front közeledtével átadta a németeknek, akik a dachau -i koncentrációs táborba, majd Dél-Tirolba vitték. A háború utolsó napjaiban (május 4-én) sikeresen megszökött a németektől és Olaszországban telepedett le. A hintapolitkát folytató volt magyar miniszterelnök végül az 50-es években az USA -ba távozott, itt érte a halál 1967-ban (New Yorkban).

Kállay Miklós halálával a Horthy-korszak egyik legnagyobb formátumú politikusa távozott az élők sorából, aki Bethlen és Teleki mellett harmadikként érdemelte ki a "legkiválóbb magyar miniszterelnökök" közé kerülés elismerését. 

Harmat Árpád Péter

Ha tetszett posztunk, keress bennünket a Facebook oldalunkon is!

logo_toriklub_2.jpg

2019.02.24.(15:54)