Nagy Szulejmán, a világhódító [12.]

Szerző: Harmat Árpád Péter

A tatár és török felmenőkkel rendelkező, közel fél évszázadon keresztül hatalmon lévő (1520-1566) I. Szulejmán a világtörténelem leghatalmasabb uralkodói közé tartozott. Egy több millió négyzetkilométeres óriási birodalmat uralt (benne 30-40 millió lakossal), több százezer katona leste parancsait, elképesztő gazdagság és pompa vette körül, ráadásul sikert sikerre halmozva meghódította a korabeli világ jelentős részét Szulejmán szerezte meg az oszmánok számára Észak-Afrika hatalmas területeit, Mezopotámiát, Magyarországot (legalábbis egy tekintélyes részét) és a Földközi-tenger keleti medencéjét. Törvényhozónak és dicsőségesnek nevezték uralkodása a Török Birodalom aranykorát jelentette.

szulejman_tiziano.jpg

Szulejmán szultán Tiziano festményén

A későbbi nagy uralkodó Trabzonban született (1494-ben) de már 15 évesen kormányzó lett belőle, mégpedig Magnesia (Manisza) tartományban. Itt bebizonyosodott, hogy kiváló vezetői képességeket örökölt anyai nagyapjától, az Oszmán Birodalom hűbérében "működő" Krími tatár állam nagykánjától és édesapjától, az 1512 és 1520 közt uralkodó I. Szelim szultántól. Aztán 1520 őszén, 26 évesen végre ő maga is uralkodó lehetett és nekilátott élete hármas céljának megvalósításához:

  1. Hódításokkal bővíteni az Oszmán Birodalmat keleten és nyugaton
  2. Létrehozni az oszmán jogrend alapjait az adórendszer és közigazgatás megreformálása mellett
  3. Grandiózius építkezésekkel szebbé, erősebbé és nagyobbá tenni az oszmánok államát

Szulejmán pedig teljesítette önmaga elé kitűzött céljait: egy erős, hatalmas, centralizált monarchiát teremtett, mely a korabeli világ megkerülhetetlen nagyhatalma lett.

A hódítások

A hódításokat tekintette legsürgősebb teendőjének, és ennek megfelelően 1521-ben Magyarország ellen fordult. Ehhez kapóra jött számára az ifjú II. Lajos meggondolatlansága, aki 1520-ban nem is kívánta megújítani az életben lévő békét Magyarország és a Török Birodalom közt. Szulejmán pedig lesújtott: 1521-ben bevette a déli végvárrendszer legfontosabb láncszemét, azt a Nándorfehérvárt (Belgrádot), ahol 1456-ban II. Mohamed még kudarcot vallott. A következő évben elfoglalta az Egyiptom és Anatólia közti tengeri utat ellenőrző Rodosz szigetét a johannita lovagoktól.

1_09oszman_birodalom.jpg

Az újabb nagy, Európát - Budát illetve Bécset megcélzó - támadása előtt megint segítségére sietett a szerencse: 1526-ban ugyanis megalakult a Habsburg-ellenes Cognac Liga Franciaország, Velence, Milánó, Firenze és a pápai állam részvételével, így ideálisnak tűnt a helyzet egy komolyabb Magyarország és Ausztria elleni inzázióra. Meg is indultak az oszmán csapatok  - becslések szerint vagy 70 ezer harcossal - 1526 április 23-án, majd július elején átkeltek a Dráván, bevették Péterváradot és Újlakot, majd augusztus 29-én Mohács mezején megütköztek II. Lajos fele akkora seregével. A törökök gyors diadalt arattak, melyben elesett a magyar király is, majd feldúlva, kirabolva az országot - Budát és Győrt is kifosztva - távoztak a Magyar Királyságból

Szulejmán ezután állandó és döntő befolyást gyakorolt történelmünkre: a kettős királyválasztás után Szapolyai Jánost támogatta a Habsburgok ellenében - ami érthető, hiszen végső célja Bécs elfoglalása volt. 1529-ben és 1532-ben is hatalmas sereggel vonult át az országon, de a császárvárost nem sikerült bevennie. Az 1532-es hadjáratra Szulejmán 70-80 ezres sereggel indult és augusztus 5-én ért Kőszeg vára alá. Az erősséget Jurisics Miklós 700 környékbeli parasztkatonával védte. Az ostrom 25. napján (augusztus 30-án) Szulejmán váratlanul felfüggesztette a további harcot részint az időjárási körülmények (az ősz közeledte) részint a Bécs felé való továbbnyomulás esélytelensége illetve a császárváros alá vont osztrák seregek nagysága miatt. (Pedig az ostrom utolsó napján Jurisicsnak már csak 200 katonája és 3 mázsa lőpora volt csupán.)

szulejman_birodalma.jpg

Szulejmán figyelme a kőszegi fiaskó után kelet felé fordult. Az ősi rivális Perzsia ellen vezetett 1534-35-ös hadjárat során bevette Bagdadot - az iszlám világ egykor legragyogóbb városa ezután Isztambul árnyékában hanyatlásnak indult. A perzsa Szafavidák ellen még kétszer szállt hadba, 1548-49-ben és 1555-ben, az ekkor kötött béke biztosította a megszerzett hódításokat, így Arméniát és a kijáratot a Perzsa-öbölhöz. Szulejmán Észak-Afrika hatalmas területeit - Tripolit, Tuniszt, Algériát és Marokkót is - annektálta. A szolgálatába fogadott Rőtszakállú Hajreddin tuniszi pasa (kalózvezér) megverte a spanyol-velencei egyesült flottát, így a Földközi tenger keleti részét néhány évtizedre (az 1571-es lepantói csatáig) a törökök uralták. Az oszmánok 1565-ben megpróbálkoztak a stratégiai fekvésű Málta elfoglalásával is, de a négy hónapos ostrom végül kudarccal zárult.

A magyar hadszíntéren 1541-ben jelent meg ismét: kardcsapás nélkül, csellel elfoglalta Buda várát, vele a Duna-Tisza köze jelentős részét, 150 éves hódoltságba döntve az immár három részre szakadt, kiszolgáltatott ország elfoglalt területeit. 1543-ban újabb hadjáratot vezetett, ekkor került török kézre Siklós, Pécs, Székesfehérvár és Esztergom. Hogy megakadályozza Ferdinánd és János Zsigmond birtokai, azaz Magyarország és Erdély egyesülését, 1551-52-ben seregei újabb nagy területeket foglaltak el, bevették Szolnokot és Temesvárt is, bár Eger ostroma török szempontból kudarccal végződött. A 38 napon keresztül tartó ostrom alatt a Dobó István vezette várvédők mindvégig hősiesen kitartottak. (A hadjárattal Szulejmán jelentősen hozzájárult az önálló Erdélyi Fejedelemség létrejöttéhez is.)

janos_zsigmond_szulejman.jpg

János Zsigmond, Szulejman előtt /Ismeretlen török művész képe/

Belpolitika és magánélet

Szulejmán igencsak kiérdemelte a "törvényhozó" (Kanuni) melléknevet: lerakta az oszmán jogrend alapjait, miközben megreformálta az adóztatást és a közigazgatást is birodalmában. A korábbi katonaállamból egy jól működő, megszervezett és központosított monarchiát teremtett. Az utókor a "nagy" jelzővel is felruházta Szulejmánt, amit a hódításin túl építő tevékenységével is kiérdemelt: Konstantinápolyból jelentős építkezésekkel, iskola alapításokkal és infrastrukurális beruházásokkal virágzó török kultúrájú nagyvárost csinált. A település a korábbi bizánci jellemvonásokat kiegészítve ezt követően lett valódi oszmán arculatú várossá. Hazájában fellendítette az ipart és a kereskedelmet, hidakat, utakat, vízvezetékeket és mecseteket építtetett - utóbbiak közül a legpompásabb a Szulejmán-mecset Isztambulban, ahová magát a szultánt is eltemették.

hurrem.JPG

Hürrem szultána Tiziano festményén

Viszonylag toleráns volt birodalmában a keresztények és zsidók iránt, utóbbiak üldözését be is tiltotta. Pártolta a tudományokat és művészeteket, számtalan tehetségnek biztosított támogatást, s kiváló költő is volt, aki a török mellett arabul és perzsa nyelven is verselt.

Szulejmánt kiemelkedő képességű, tehetséges vezetők, hadvezérek, hivatalnokok is segítették: közülük is a legjobbak közé tartozott Pargali Ibrahim pasa, Rüsztem pasa és Szokoli (Szokolovics) Mehmed, akiket nagyvezíri hatalommal is felruházott. Törvényalkotó (kezdeményező) "munkájában" segítette Hodzsa Cselebi és Kemálpasazáde a két kiváló muszlim jogtudós. Szulejmán főépítésze pedig a korszak híres építőmestere Mimar Koca Sinan lett, aki hosszú élete során több száz épületet tervezett, palotákat, mecseteket, karavánszerájokat, sírboltokat, iskolákat, kórházakat, vízvezetékeket, szökőkutakat, fürdőket, menhelyeket alkotott.

Ami Szulejmán magánéletét illeti: komolyabb kapcsolata Anastasia Lisowska -val volt, aki orosz területről, rabszolgaként került a szultán háremébe. Itt kapta meg a "Hürrem" azaz "vidám" ragadványnevet. Hamar megnyerte Szulejmán szívét és gyorsan nagyon komoly befolyásra tett szert a szultán mellett. Kapcsolatuk sokszor volt viharos, de mindvégig szoros maradt. Az uralkodó feleségül is vette Hürremet, aki fő vetélytársával, a trónörökös Musztafa anyjával, Mahidevrannal számtalan alkalommal került összetűzésbe. Ebből a belső harcból aztán Hürrem került ki győztesen, elérve Musztafa megölését és saját fia, Szelim trónutódlását (illetve Mahidevran kegyvesztettségét) A birodalom új vezetője Szulejmán után Hürrem és Szulejman fia, Szelim lett.

szulejman.JPG

Szulejmán idősen

Az utolsó hadjárat 

Szulejmán utolsó nagy vállalkozása Magyarország ellen irányult: 1566 áprilisában közel 100 ezres haddal indult Isztambulból Szigetvár ellen, hogy a vár elfoglalásával biztonságosabbá tegye az oszmán seregek magyarországi utánpótlási és felvonulási útvonalait. Az erődöt Zrínyi Mikós alig 2400 magyar vitézzel és zsoldossal védelmezte (1566 augusztus 6 és szeptember 7 között). A harcok alatt, szeptember 6-án, 72 éves korában hunyt el a nagy szultán. Halálhírét Szokoli Mehmed sikeresen tartotta titokban a török győzelemig.

szigetvar.jpg

Szigetvár. Korabeli rajz, a tolnai képtárból

Zrínyi hősi halált halt, miközben egy végső rohamban kitörni igyekezett a várból, Szulejmánnal pedig az Oszmán Birodalom legnagyobb vezetője távozott az élők sorából. Fia, II. Szelim alatt (1566-1574) megkezdődött az Oszmán Birodalom lassú visszaesése, majd Szulejmán unokája, III. Murad idején (1574-1595) már egyértelmű lett a hanyatlás.

A XVII. és XVIII. század a válság korát jelentette a törökök számára, melyben mind gyakoribb nosztalgiát jelentett Szulejmán emlékének felidézése, amikor a Török Birodalom még a világ leghatalmasabbja volt.

Harmat Árpád Péter

logo_toriklub.jpg

2016.10.28.(13:18)