A magyar utazó, akinél jobban senki nem ismerte az iszlámot [15.]

Szerző: Dr. Nagy László

Napjainkban a migrációs válság, a közel-keleti események, a szíriai polgárháború és az Iszlám Állam kapcsán rengeteg szó esik a muszlim vallásról. Ám azt már vélhetően kevesebben tudják, hogy volt egy magyar utazó, aki a második világháborút megelőzően bejárta az arab világot és megdöbbentő alapossággal tanulmányozta az iszlám vallás történetét és előírásait. A nemzetközileg elismert utazót Germanus Gyulának hívták és éppen most, november 6-án van születésének 132. évfordulója.

germanus_gyula.jpg

Germanus Gyula, a magyar orientalisztika ismert képviselője, arab nyelvészeti és művelődéstörténeti író volt. Első keleti utazását az érettségi után, Boszniába és Hercegovinába tette. Hazatérve kezdődtek meg egyetemi évei. A budapesti egyetemen Vámbéry Ármin tanítványa lett, majd a bécsi, lipcsei egyetemeken folytatta tanulmányait. 1904 –ben a Keleti Akadémia igazgatója, és tanára, Kúnos Ignác hívta tanulmányútra Isztambulba, ahol a beíratkozott az egyetemre, és beutazta az országot. Közben megismerkedett az ifjútörökök forradalmi eszméivel. Az ifjútörökökkel fenntartott kapcsolatai miatt egyszer le is tartóztatták, és több ízben halálos ítélettel fenyegették meg. 1912 –től a Keleti Kereskedelmi Akadémia, majd 1920 –tól a Közgazdaságtudományi Egyetem tanára lett. Közben az I. világháború idején a Vörös Félhold megbízásából gyógyszerküldeményt kísért Törökországba. 1929 –ben a nagy bengáli költő, Rabindranáth Tagore Balatonfüreden gyógyíttatta betegségét. Germanus Gyula felkereste őt, és felajánlotta szolgálatait a Bengáli Egyetem iszlamologiai tanszékének megszervezésére.

Indiában igyekezett megismerni a hatalmas országot, megfordult Delhiben, bejárta Kasmírt és a Haidarabad fejedelemséget. Hazatérve a már moszlimmá lett Germanus a mekkai és medinai zarándoklatra készült. A nagy út előtt arab tudása tökéletesítése céljából az Al-Azhart egyiptomi mecsetiskolába utazott, és néhány hónap múlva már, mint a nagyhírű teológiai iskola seikje, tanárként távozott onnan.

Már 50 éves volt, amikor 1934 –ben Kairóból Dzsiddán keresztül Mekkába utazott. Minden lépésnél halálos veszély fenyegette,  mert ha kitudódott volna, hogy nem valódi moszlim, a mohamedán jog előírása szerint halállal kellet volna bűnhődnie. Ő azonban olyan mesterfokon ismerte a nyelvet, a vallást és a zarándoklattal kapcsolatos előírásokat, hogy született mohamedánok sem jobban. Zarándoklata idején, majd azt követően többször, fogadta őt a vahhabiták rettegett uralkodója, Ibn Szaud király is. Mekkából Medinába, majd hazatérve megírta Allah Akbar című kétkötetes munkáját, amelyet joggal nevezhetünk az iszlám enciklopédiájának. Mivel 1935 –ben súlyos betegsége miatt hirtelen kellett elhagynia Medinát, 1939 őszén, Egyiptomon keresztül tért vissza az Arab félszigetre, hogy félbehagyott kutatásait befejezze. Bejárta az egész Arab félszigetet, útvonala Alexandriából Dzsiddába, majd onnan autóval Mekkába és Medinába vezetett. Itt több hónapot töltött, majd 1940 –ben egy karavánhoz csatlakozva utazott tovább olyan területek felé, ahol európai ember még nem járt. Khaibar érintésével jutott el Riyádh városába. Élményeiről a Kelet Varázsa című könyvében számolt be. Kalandos arábiai utazásai után hazatérve, 1948 –tól a budapesti tudományegyetem arab tanszékének volt professzora.

germanus2.jpg

A második világháború után már mint az arabisztika elismert tudósa és tanára tette közzé újabb kutatásainak eredményeit. Kairóban, 1954 –ben jelent meg az Arab Geographers Islamic Review című műve, kései munkái közül pedig az 1957 –ben napvilágot látott A fakó félhold fényében, valamint az 1966 –ban megjelent Kelet fényei felé című munkái emelkednek ki. Számos tanulmányutat tett ezután is a Közel- és Távol-Keleten, melyek során rendszeresen előadásokat tartott a török, egyiptomi, szíriai, marokkói és indiai egyetemeken; 1956 –ban a kairói, 1962 –ben a bagdadi, 1966 –ban a damaszkuszi Tudományos Akadémia választotta tagjává. A római Accademia del Mediterraneo, az Accademia Leonardo da Vinci és a londoni Institute for Cultural Research tagja lett. 1973 –ban már a delhi –i Institute of Islamic Studies tagságát is megkapta. Nemzetközi elismerését a hetvenes években az iraki írók egyesületének tiszteletbeli tagja, és az ammani Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja címekkel is gyarapította.

 

Legújabb posztunk: Az 5 legnagyobb rejtély a történelemben

 logo_toriklub.jpg

2016.11.05.(13:35)