A várnai csata és I. Ulászló királyunk halála [10.]

Szerző: Harmat Árpád Péter

A magyar történelem fontos fordulópontját jelentette a Fekete-tenger partján 1444 novemberében megvívott várnai csata, melyben a törökökkel megküzdve esett el az akkoriban alig 20 éves I. Ulászló királyunk is. A csata messzire ható következményekkel járt a Magyar Királyság későbbi "sorsára" nézve.

varnai_csata.jpg

Ami a történelmi környezetet illeti: a Zsigmond utáni időszakban (1437-1440) egy sajátos Habsburg – Jagello vetélkedés zajlott a magyar trónért, melyet végül Hunyadi János döntött el, amikor az alig 16 éves I. Ulászló mellé állt. Az ifjú király nem maradt szűkmarkú erős támogatójával szemben: elhalmozta címekkel, birtokokkal és hatalommal. Hunyadi János pedig kiérdemelte a bizalmat: sikeres török ellenes hadjárataival megoltalmazta hazánkat az oszmánoktól. Győzött 1441 -ben Szerbiában Iszhák bég felett, 1442 márciusában Szebennél (Mezid bég csapatain), majd 4 hónappal később a Vaskapunál megverte a beglerbég (Sehabeddin) seregeit is. Aztán sikerei megkoronázásaként 1443 őszén az úgy nevezett "hosszú hadjáratban" egészen Szófiáig tört a Török Birodalom belsejébe. Győzelmeivel Hunyadi kivívta a "törökverő" címet. Az ifjú király és 17 évvel idősebb hadvezére pedig úgy tűnt hatékony párost alkotnak.

ulaszlo_hunyadi.jpg

I. Ulászló és Hunyadi János

Aztán eljött az 1444 –es esztendő és az addigra már 20 évessé cseperedő Ulászló király legfőbb hadvezérével, Hunyadival összefogva végleg ki akarta űzni a törököket Európából. Meg is indult a korszak legmerészebb hadjáratának előkészítése. Közben azonban az oszmánok már inkább békére vágytak. Korábbi nagy vereségeik után nem akartak több harcot Hunyadival. Szegeden és Aradon meg is indultak a béketárgyalások a felek között, ám Európa ellenezte a megegyezést.

A pápa legátusa, Giuliano Cesarini bíboros béke helyett egy újabb hadjárat megindítását kérte a magyar királytól. A hadjárathoz – a pápai segítség mellett – többek között Jó Fülöp burgundiai herceg (ur. 1419-1467), Genova, illetve Velence támogatását is megígérte Ulászlónak. Cesarini végül sikerrel járt, ugyanis a magyar uralkodó a legátus nyomására Szegeden megesküdött, hogy a törökkel kötött egyezséget semmisnek fogja tekinteni, majd Váradon színleg megállapodott Murád követeivel. 

A terv egyszerű volt: a keresztesek a meglepetés erejét kihasználva akarták megszállni a Balkánt, eközben pedig az itáliai köztársaságok hajói – blokádjukkal – megakadályozták volna II. Murád seregeinek átkelését Európába. A terv azonban nem „működött” ugyanis Genova elárulta a szövetségeseket, és borsos áron – katonánként egy aranyért – átszállította Murád seregeit a tengerszoroson. A velenceiek önmagukban képtelenek voltak fenntartani a blokádot, így aztán a Várnához érkező kereszteseket ugyancsak kellemetlen meglepetések érték: a csatát a teljes oszmán haddal kellett megvívniuk. 

varnai_hadjarat.jpg

Az egyik oldalon az Oszmán Birodalom serege állt, II. Murád szultán és Kandarli Halil nagyvezír vezetésével, míg velük szemben I. Ulászló magyar-lengyel király és Hunyadi János vezette keresztény szövetséges hadsereg sorakozott fel. A törökök körülbelül 50 ezren voltak, míg a magyarok fele annyian, nagyjából 25 ezren lehettek. A keresztény haderőn belül a magyar-lengyel lovasság 15 ezer főt, a havasalföldi segédhad 4 ezer katonát, míg a többi segítség (németek, csehek, szerbek, horvátok) néhány ezer főt tettek ki.

A csata kezdetén a törökök rohamot indítottak a jobbszárnyon. A harcba lendülő egységek könnyű fegyverzetű aszabokból és akindzsikből álltak, akiknek célja nem az áttörés, hanem a Cesarini vezette hadtestek elcsalogatása és megsemmisítése volt; a csel be is vált, ugyanis a főpapok és Thallóczy bán gyanútlanul a könnyen megfutamodó törökök nyomába eredtek, az ellenség pedig egyenesen a szpáhik halálos ölelésébe vezette a keresztényeket. A jobbszárny rövid idő múltán összeomlott, menekülés közben pedig számos főpap – köztük Cesarini – és előkelőség életét vesztette. A katasztrófát végül Hunyadi János beavatkozása előzte meg, aki rohamával tönkreverte az ellentámadásba lendülő szpáhikat. Alighogy a törökverő hős sikert és győzelmet aratott a jobbszárnyon, hirtelen a másik oldalon is feladata akadt, ugyanis Szilágyi Mihály szintén válságos helyzetbe a ruméliai szpáhikkal szemben.

murad.jpgHunyadi gyors beavatkozása ezen a szárnyon is győzelmet hozott, és úgy tűnt, a keresztes sereg győzelemmel fejezi be a napot, ám ekkor olyasvalami történt, ami megpecsételte a csata sorsát: a szárnyakon dúló küzdelmet látva az addig tétlenségre szorított fiatal – mindössze 20 esztendős – és becsvágyó Ulászló király váratlanul rohamot vezényelt a derékhadnak, és néhány száz katonájával öngyilkos támadást intézett a janicsárok kőkemény fala ellen. Az elsőre érthetetlennek tűnő cselekedet mögött az a téves következtetés állt, hogy a gyalogos katona a törököknél ugyanúgy gyenge harcos, mint az európai hadaknál. Ám Ulászló súlyosan tévedett: az oszmánoknál éppen a gyalogos janicsár egységek alkották az elitet. Tévedéséért a király nagy árat fizetett.

Az esztelen és könnyelmű hadmozdulat során Ulászló hamarosan életét vesztette, a király lándzsára tűzött fejének látványától pedig az addig bátran küzdő keresztény harcosok lelkesedése egy pillanat alatt elillant. A sorok megbomlottak, ezért Hunyadi – észlelve a teljes megsemmisülés veszélyét – azonnal elrendelte a visszavonulást. A várnai ütközet így mintegy 11 000 katona és számos előkelőség véráldozata ellenére vereséggel végződött. A török veszteségeket 20 ezer körülire, a magyarokét 11-12 ezerre becsülik, az Oszmán Birodalom sajnos győzelmet aratott. (A képen II. Murád szultán)

Ami a csata jelentőségét illeti: várnai vereséggel hazánk és Európa egy komoly lehetőséget szalasztott el arra vonatkozóan, hogy kiűzze a Balkánról a törököket. Az oszmán győzelemmel II. Murád megtarthatta balkáni pozícióit, sőt 4 évvel később a második rigómezei csatában (1448) illetve 1453-ban Konstantinápoly bevételével meg is szilárdították helyzetüket a kontinensen. A várnai ütközet volt az utolsó esély arra, hogy Magyarország ne határainál kerüljön szembe a törökök áradatával. 

A vereséget külön súlyosbította, hogy a vakmerő magyar uralkodó elesett a csatában, és tisztázatlan hatalmi viszonyokat hagyott hátra. A zűrzavaros helyzetben V. László felcseperedéséig Hunyadi János ugyan elvállalta, hogy kormányzóként vezesse az országot, sőt 1456-ban Nándorfehérvárnál meg is mentette a Magyar Királyságot a török betöréstől, ám közeledett az idő, amikor a törökök végső rohammal az ország elözönlésére készültek.

Harmat Árpád Péter

logo_toriklub.jpg

2016.10.24.(20:00)