Fidel Castro, az 1962-es rakétaválság egyik kulcsfigurája [21.]

Szerző: Harmat Árpád Péter

Fidel Castro a XX. századi történelem és hidegháború egyik legnagyobb alakja és az 1962-es kubai rakétaválság kulcsszereplője volt. Három hónappal 90. születésnapja után, 2016 november 25-én hunyt el Havannában. Élete egy egész korszak keresztmetszetét mutatja be .

castro1.jpg

Castro vagyonos, cukornáddal foglalkozó, gazdálkodó-ültetvényes család sarjaként, színvonalas iskolákba járhatott. A második világháború után már a jogi diplomát is megszerezte magának a havannai egyetemen. Ekkor azonban élete gyökeres fordulatot vett és „letért” a hozzá hasonló fiatalok vagyonosodás felé tartó egzisztencia-teremtő útjáról. Egyetemi évei alatt ugyanis a politika kezdte érdekelni és mind többet foglalkozott a baloldali ideológiákkal. Sőt, az egyetemi ifjúság előtt már beszédeket is tartott, melyek során ráébredt arra, hogy születet vezető és tehetséges szónok. Közben még az egyetemen megismerte feleségét is, a csinos Mirta Diaz-Balart –t, akitől 1949-ben egy kisfia is született. Ám a családi idill hamar véget ért: Castro minden idejét a politikának szentelte és 1950 körül saját mozgalmat alapított (Movimiento). Szervezete 1952-re elérte az 1200 tagot. Feleségével megromlott viszonya és kapcsolatuk 1955-ben válással végződött.

Castro a forradalom élén

Castro 1953-ban forradalmat és hatalomátvételt kezdeményezett, amikor júliusban Kuba második legnagyobb városában, Santiago de Cubában néhány száz társával (hívével) megtámadta a Moncada laktanyát. Az akció azonban kudarcba fulladt, Castro elfogták és börtönbe zárták. A börtönből a kubai közvélemény hatására elengedték és Castro Mexikóba menekülhetett.

Ami az ekkoriban jellemző kubai viszonyokat illeti, az Amerika partjaihoz közeli, Florida déli végpontjától, alig 144 km -re fekvő, Magyarország méretű sziget 1902-ben szakadt ki a több évszázados spanyol gyarmati uralomból, ám egy másik nagyhatalom az USA befolyása alá került. Teljes függetlensége, így nem valósulhatott meg. Kubában 1902 és 1953 közt, Amerikát kiszolgáló politikai rendszerek működtek. 1952-ben a hadsereg egy katonája, Fulgenció Batista kaparintotta meg a teljhatalmat és csinált katonai diktatúrát, mely szintén az USA támogatásával működött. EZT a rendszert akarta 1953 és 1959 közt megdönteni a baloldali eszmékkel szimpatizáló Castro és mozgalma.

castro2_dzsungel.jpg

Castro a hegyek közt, forradalmárai körében

Az ifjú Fidel 1956-ig élt Kubában és itt szervezte meg nagy visszatérését. Közben megismerte tehetséges alvezéreit is: az argentin orvost, Che Guevarát és a szintén kubai Camilo Cienfuegost. Ugyancsak itt csatlakozott hozzájuk Castro öccse Raul is (jelenleg Kuba első embere). A „nagy csapat” körülbelül 80-100 fegyverest gyűjtött össze Mexikóban, akikkel 1956 december 2-án szálltak partra Santiago de Cuba közelében, a Sierra Maestra hegység kietlen vidékén, Niquerro közelében. A felkelés lassan indult, kezdetben a kubai hadsereg legyőzte csapataikat. Ám a mozgalom híre gyorsan terjedt és 1957 folyamán ezrek csatlakoztak a hegyek közt bujkáló forradalmárokhoz.

Igazi fordulatot a Las Mercedes csata hozott 1958 július 29-augusztus 8 között, amit ugyan Castroék elvesztettek, de ezt követően népszerűségük Kuba szerte az egekbe szökött. Innentől a forradalmi csapatokhoz tömegek csatlakoztak és Castro serege napról napra lett egyre erősebb. Segítette a folyamatot Castro híres rádiós szónoklatainak sora is, melyekben tüzes, lázító hangon buzdított minden kubait az amerikaiak bábjának tartott Batista diktatúrája elleni harcra.

A Castro vezette forradalom végül 1959 január 2-án aratott diadalt, amikor csapataik bevonultak a két legnagyobb városba: maga Castro Santiago de Cubába, alvezérei pedig Havannába.

castro3.jpg

Castro bevonul Santa Clarába. /Fotó: Burt Glinn, Flickr/

A kubai rakétaválság

A forradalom után, Kuba a kommunizmus útjára lépett: Castro mindent államosított és miközben egyre szorosabb kapcsolatokat épített ki a Hruscsov vezette Szovjetunióval, megszakított minden kommunikációt az USA –val. Amerika azonban nem törődött bele abba, hogy ilyen közel a partjaihoz, Szovjetbarát rendszer működjön. Eisenhower kezdeményezésére, de Kennedy elnöksége alatt, 1961 áprilisában kísérletet tettek kubai ellenforradalmárok partratételére a Disznó öbölben. A CIA által támogatott akció azonban csúfos kudarcot vallott.

castro_terkep.jpg

Következett az újabb konfliktus 1962 októberében a kubai rakétaválság. a szovjet hadsereg 1962 nyarán, a legteljesebb titokban 5 rakétaezredet telepített Kubába. Az amerikai hírszerzés 1962 október 14-én szerzett tudomást az akcióról, mégpedig légi-felvételek révén, melyeket egy Kuba felett elrepülő U-2 es felderítőgép készített. Az amerikai flotta azonnal körbezárta Kuba szigetét és pattanásig feszült helyzet alakult ki. A szovjetek szintén hadihajókat küldtek a térségbe és közel állt minden ahhoz, hogy a hajók tűzpárbajba kezdjenek egymással, ami a harmadik világháború „nyitánya” lett volna.

castro_ujsag.jpg

Ám Kennedy és Hruscsov mégis visszaléptek a nyílt harctól: 1962 október 26-án kompromisszum született: a Szovjetunió visszavonja hajóit és rakétáit, ha az USA szavatolja Kuba szuverenitását és szintén visszavonja rakétáit Törökországból. Az alku létrejött és megpecsételéseként forró drót létesült a két nagyhatalom közt. A továbbiakban, - esetleges hasonló konfliktusok esetén – a szuperhatalmak vezetői már közvetlenül is tudtak egymással beszélni.

Castro Kubája az 1962 utáni években

A rakéta-válságot követően Castro Kubája a Szovjetunió fontos partner-országa lett, 1972-ben még a KGST –be is bevették a szigetországot. Castro 40 éven keresztül megingathatatlan népszerűséggel vezette Kubát. Közben magánéletét illetően két kapcsolata is kialakult: először Celia Sanchezzel, a forradalom alatt, majd 1961-től Dalia Soto de Valle –val, akit 1980-ban el is vett. A házasságból 5 fiú is született. A hidegháború végén Castro jelentős reformokat vezetett be országában és engedélyezett mérsékelt közeledést is az USA –hoz. (Barack Obama elnök, 2016 március 20-án járt Kubában, így 88 év elteltével, 1928 után először tette amerikai elnök a lábát, kubai földre.)

Castro 2008-ban vonult vissza a politikai élettől, Kuba vezetését átengedte 5 évvel fiatalabb öccsének, Raulnak. A nagy vezető a "Commandante", vagy ahogyan sokan hívták: az „el Lider Maximo” 3 hónappal 90. születésnapja után, 2016 november 25-én hunyt el Havannában.

Harmat Árpád Péter

Ha érdekesnek találtad, lájkold FB oldalunkat is, hogy ne maradj le máskor se:

Történelem rajongók 

Talán ezek is érdekesek lesznek számodraIV. Béla uralkodásaNagy Lajos királyunkHitler tehetséges tábornoka: GuderianA titokzatos Mongol BirodalomA vietnami háború csatáiA páncélos legenda: Michael WittmannA középkori városokTörténelmünk 5 legnagyobbjaFehér Halál a legsikeresebb mesterlövészAz ókori Perzsa Birodalom toriklub_also.jpg