Szerző: Harmat Árpád

Hitler a német parasztok, háborús veteránok, középosztálybeliek és kispolgárok támogatására apellált, akik az 1920-as infláció és a gazdasági válság következtében fellépő munkanélküliség legnagyobb szenvedői voltak. A városi munkásság általában közömbös volt Hitler nézeteivel szemben, Berlin és a Ruhr-vidék pedig különösképpen ellenséges volt. Az 1930-as választás kifejezetten bukásnak számított a jobb-közép kormánynak, amelyet most egy többségi ellenzék fogadott a Reichstagban. Hitler beszédei a válságos években egyszerre ígértek gazdasági-társadalmi felemelkedést a kispolgári tömegeknek, marxistáktól mentes kapitalizmust a gazdagoknak és nemzeti büszkeséget a szegényeknek. Közben pedig Hitler világosan megjelölte azokat is, akiknek Németország minden baját köszönheti. Ezek pedig szerinte a zsidók, a kommunisták és a nyugati nagyhatalmak voltak. A Führer népszerűségének okai közt meg kell említeni, hogy Hitlernek kivételes szónoki képességei voltak, és beszédeit nagy odafigyeléssel létrehozott külsőségek közepette tartották. Így a tömegpszichózis is segítette fanatizálni hallgatóságát.

A népszerűség okai:

1. Hitler a német középrétegeknek felemelkedést és hatalmat ígért
2. A gazdagoknak - gyárosoknak a kommunisták visszaszorítását ígérte. (Emiatt ezek hajlandóak voltak pénzelni is őt.)
3. A szegényeknek egy közösséghez tartozást és a felsőbbrendűség érzését kínálta. (A németek felsőbbrendű nép = fajelmélet)
4. Hitler felmentette népét az önvád és lelkiismeret alól, hiszen világosan megmondta, hogy kik azok, akik miatt Németország nem tud felemelkedni és akik miatt elvesztették az első világháborút. Ezek szerinte a zsidók, a kommunisták és nyugati hatalmak. 
5. Hitler tehetséges szónokként fanatizálni tudta hallgatóságát. Ebben segítették a jól kitalált külsőségek is, az egyenruhás SA (Sturmabteilung - rohamosztag) mely erősnek mutatta mozgalmát és pártját.

A Hitlert támogató német gyárosok és bankárok

Már 1929 – 1930 időszakában jelentős számú német iparmágnás és bankár támogatta a nácikat és kifejezetten Adolf Hitlert, mert elhitték, hogy csak a Führer és hívei képesek szavatolni a kommunisták előretörésének megakadályozását. A német nagytőkések számára az is fontos szempont volt, hogy a korabeli pártok közül egyedül a nácik ígértek rendet a német ipar fejlődéséhez. Hitler anyagi támogatói közt első helyen kell említeni Fritz Thyssent és Emil Kirdorfot, a Vereinigte Stahlwerke megalapítóit, majd Alfred Hugenberg következik illetve Franz Seldte a Stahlhelm (Acélsisak) vezetője. Szintén jelentős összegekkel támogatta a nácikat Wilhelm Keppler, aki később Hitler gazdasági tanácsadója is lett. Később, a 30 –as évek elején csatlakozott Hitler anyagi támogatóihoz Otto Steinbrinck a Flick-konszerntől, August Rosterg a Wintershall-konszerntől, illetve Ernst és Walter Tengelmann, akik egyaránt kapcsolatban álltak a Helsenkierchenbergwerke AG és az esseni Stein Kolenbergwerke konszernnel. Nagyjából 1931-32 körül került Hitler „vonzáskörébe” két nagy bankár, Georg von Strauss, a Deutsche Bank igazgatósági tagja és Hjalmar Schacht, aki 1930-1933 közti éveket kivéve hosszú időn át a Reichsbank elnöke volt. Szintén Hitler pénzelői közé tartozott Deterding a brit-holland olajkkirály is, aki egyes források szerint 1933 –ig 10 millió márkát juttatott a náciknak. Jelentős náci támogatónak számítitt még a Krupp, a Siemens és a Bosch család is. Hallgarten német történész szerint az említett gyárosok 1930 és 1932 közt évente legalább 80-100 millió márkát adtak Hitlernek. (Hallgarten a becsléseit arra építette, hogy körülbelül évi 70-90 millió márkába került a propaganda a nácik számára.)

Hitler pártja tehát előretört, és a válságért a kommunistákat és zsidókat okoló beszédeire egyre többen kezdtek odafigyelni. Népszerűsége 1930 után érezhetően kezdett emelkedni, így meg merte kockáztatni, azt is, hogy a parlamenti választásokon túl induljon a köztársasági elnöki pozícióért is. Ám 1931-ben Hindenburg újra nyerni tudott, bár Hitler „tisztes” eredménnyel, 35%-ot tudott felmutatni.

Hindenburg feloszlatta a kormányt és újat nevezett ki a konzervatív Franz Papen vezetésével. Mivel a nácik és kommunisták most többséget szereztek a parlamentben, egy középpárti kormány alakítása lehetetlenné vált. A centrum párti Brüning kancellársága után így (1930 szept-1932 márc) Franz Papen lett Németország vezetője (1932 márc-1932 dec) és kancellári ideje alatt zajlott a nácik legnagyobb sikerét hozó 1932-es választás.

Az 1932 július 31-én megtartott választásokon a Náci Párt 37,4%-ot elérve, összesen 230 képviselői helyet szerzett, ezzel a legnagyobb parlamenti párttá vált a Reichstagban. Hinedburg bár fél évig húzta a dolgot végül nem lévén más választása 1933 január 30-án kancellárá nevezte ki Adolf Hitlert.

 Harmat Árpád 

Ha tetszett posztunk, keress bennünket a Facebook oldalunkon is!

Talán ezek is érdekesek lesznek számodra: IV. Béla uralkodása, Nagy Lajos királyunk, Hitler tehetséges tábornoka: Guderian, A titokzatos Mongol Birodalom, A vietnami háború csatái, A páncélos legenda: Michael Wittmann, A középkori városok, Történelmünk 5 legnagyobbja, Fehér Halál a legsikeresebb mesterlövész, Az ókori Perzsa Birodalom,